„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”: Az idézet Antoine de Saint-Exupéry, A kis herceg című könyvének klasszikussá vált idézete. Nekem, életem meghatározója. Ennek szellemében neveltem magam, s gyermekeimet is. Nem minden esetben volt hasznos! Épp szombaton mondta a lányom, hogy sok mindenre megtanítottam az életben, s ezért nagyon hálás is nekem… Egyetlen dologra azonban nem taníthattam meg, mert én magam sem tudom: „Hogyan kell farkasok között élni, és életben maradni”.
Ez a világ nem a szeretetről, egymásra való odafigyelésről, az egymás (rosszabb esetben önmagunk) iránti felelősségvállalásról szól, bár minden ember ezt vallja magáról. Csak éppen NEM ASZERINT ÉL! És nekem nem (csak) nyitott szívvel kell járnom a világban, hanem nagyon is ki kell nyitnom a szememet, s időnként bizony az eszemre hallgatnom. Bármily érthetetlen, vagy hihetetlen dolgot vélek is felfedezni az emberekben.
Az idézetet megtartom, fenn hagyom a honlapom jelmondataként is, de a jövőben igyekszem körültekintőbben „bánni” vele…
A szív: Szervezetünk motorja. Több helyről hallottam, olvastam, hogy szívünk dobbanás-száma előre kódolt, meghatározott. Ha ez igaz, nem leszek hosszú életű. Mindig magas volt (90-106) a pulzus-számom, ami annyit jelent, hogy „az előre kódolt ütések száma” sokkal hamarabb elfogy, mint másoknál. Ez nem zavar. Sokkal nagyobb baj lenne, ha inaktív állapotban sokáig és lassan verne a szívem… hm.
„Szívem, lelkem…”: Igazából nem tudom, mi a különbség a kettő között. Vagyis azt, hol a határ. Tudom, hogy létezik, mert szeretni nem TUDUNK mindenkit, akit egyébként kedvelünk, jó embernek, jó társnak tudnánk elképzelni. Mégsem tudjuk megparancsolni magunknak, hogy kit szeressünk, és kit ne. A lelkem elfogadja, az eszemmel felismerek benne minden jót, mégsem tudok szerelmes lenni belé. És fordítva is igaz. Minden értelem ellene szól, hogy szerelmes legyek valakibe, még a lelkem is azt sugallja, hogy másra vágyom, mégis szerelmes leszek „arra méltatlan” férfiba. Megfejthetetlen…
Szívünk a köznyelvben szinte eggyé vált a szeretettel, szerelemmel. Elsőként mindenkinek ez jut eszébe. De, szívünk legmélyéről gyűlölni is ugyanolyan erővel tudunk. Sokáig hittem azt, hogy belőlem hiányzik ez az érzés. Azt gondoltam, hogy a gyűlölet egyet jelent azzal, ha valakinek rosszat kívánok, ha a halálát vágyom. Ezt én sohasem éreztem. Haragudni nagyon tudok, de ártani, átkozni nem. Azokat az embereket, akik nekem ártottak, csalódást okoztak, egyszerűen „csak” kizártam az életemből, s közömbössé vált számomra további sorsuk.
Viszont, vannak dolgok, amiket tudok gyűlölni. Ezek közül az első helyet az erőszak uralja. Minden formájában ellenzem, elutasítom. Tudom, furcsán hangzik ez egy „rendőr-anyuka” szájából, hisz maga a rendőrség is egy erőszakszervezet. Tekintve, hogy jelen élethelyzetünkben az abszolút béke egyébként is utópisztikusnak hangzik, úgy „egyeztetem össze” elveimmel, felfogásommal, hogy Ő maga is egy nyugodtabb életért dolgozik.
A békét szeretem, s szeretetemmel teszek érte, de „harcolni a békéért” – még a megfogalmazás is hátborzongatóan abszurd!!!
Gyűlöletem egy másik tárgya a „primitív média”. Nem hiszem, hogy bővebben ki kellene fejtenem…
Végül, de nem utolsó sorban, az én szívem egyet jelent a GYEREKEIMMEL. Értük és miattuk dobog! Két csodálatos, nagyszerű emberért, akiket érdemes teljes, tiszta szívvel szeretni, mert erre méltóbbakat nem ismerek!
Ez a világ nem a szeretetről, egymásra való odafigyelésről, az egymás (rosszabb esetben önmagunk) iránti felelősségvállalásról szól, bár minden ember ezt vallja magáról. Csak éppen NEM ASZERINT ÉL! És nekem nem (csak) nyitott szívvel kell járnom a világban, hanem nagyon is ki kell nyitnom a szememet, s időnként bizony az eszemre hallgatnom. Bármily érthetetlen, vagy hihetetlen dolgot vélek is felfedezni az emberekben.
Az idézetet megtartom, fenn hagyom a honlapom jelmondataként is, de a jövőben igyekszem körültekintőbben „bánni” vele…
A szív: Szervezetünk motorja. Több helyről hallottam, olvastam, hogy szívünk dobbanás-száma előre kódolt, meghatározott. Ha ez igaz, nem leszek hosszú életű. Mindig magas volt (90-106) a pulzus-számom, ami annyit jelent, hogy „az előre kódolt ütések száma” sokkal hamarabb elfogy, mint másoknál. Ez nem zavar. Sokkal nagyobb baj lenne, ha inaktív állapotban sokáig és lassan verne a szívem… hm.
„Szívem, lelkem…”: Igazából nem tudom, mi a különbség a kettő között. Vagyis azt, hol a határ. Tudom, hogy létezik, mert szeretni nem TUDUNK mindenkit, akit egyébként kedvelünk, jó embernek, jó társnak tudnánk elképzelni. Mégsem tudjuk megparancsolni magunknak, hogy kit szeressünk, és kit ne. A lelkem elfogadja, az eszemmel felismerek benne minden jót, mégsem tudok szerelmes lenni belé. És fordítva is igaz. Minden értelem ellene szól, hogy szerelmes legyek valakibe, még a lelkem is azt sugallja, hogy másra vágyom, mégis szerelmes leszek „arra méltatlan” férfiba. Megfejthetetlen…
Szívünk a köznyelvben szinte eggyé vált a szeretettel, szerelemmel. Elsőként mindenkinek ez jut eszébe. De, szívünk legmélyéről gyűlölni is ugyanolyan erővel tudunk. Sokáig hittem azt, hogy belőlem hiányzik ez az érzés. Azt gondoltam, hogy a gyűlölet egyet jelent azzal, ha valakinek rosszat kívánok, ha a halálát vágyom. Ezt én sohasem éreztem. Haragudni nagyon tudok, de ártani, átkozni nem. Azokat az embereket, akik nekem ártottak, csalódást okoztak, egyszerűen „csak” kizártam az életemből, s közömbössé vált számomra további sorsuk.
Viszont, vannak dolgok, amiket tudok gyűlölni. Ezek közül az első helyet az erőszak uralja. Minden formájában ellenzem, elutasítom. Tudom, furcsán hangzik ez egy „rendőr-anyuka” szájából, hisz maga a rendőrség is egy erőszakszervezet. Tekintve, hogy jelen élethelyzetünkben az abszolút béke egyébként is utópisztikusnak hangzik, úgy „egyeztetem össze” elveimmel, felfogásommal, hogy Ő maga is egy nyugodtabb életért dolgozik.
A békét szeretem, s szeretetemmel teszek érte, de „harcolni a békéért” – még a megfogalmazás is hátborzongatóan abszurd!!!
Gyűlöletem egy másik tárgya a „primitív média”. Nem hiszem, hogy bővebben ki kellene fejtenem…
Végül, de nem utolsó sorban, az én szívem egyet jelent a GYEREKEIMMEL. Értük és miattuk dobog! Két csodálatos, nagyszerű emberért, akiket érdemes teljes, tiszta szívvel szeretni, mert erre méltóbbakat nem ismerek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése