Hideg, meleg > kifejezések, állandó szókapcsolati rendszerek, funkciói, jelentései:
Hideg: szeretem. Nagyon hideg időben minden sejtemben érzem, hogy élek. Tiszta, oxigéndús levegőt szívhatok be, melytől kitágul a tüdőm. Szeretek havat lapátolni, sétálni a hóesésben, megmosakodni az első, frissen hullott hóban, fürödni az ősz dércsípte szín-kavalkádjában, gyönyörködni a hófehér tájban, az ereszek alján csöpögő jégcsapokban, a tó jegén ütött repedések szivárványszínben pompázó látványában. Nyáron esőben sétálni, és – biztonságos helyről – bámulva csodálni a viharokat.
„Nem olvad meg a jég a szájában”: Morc, savanyú, humorérzék nélküli emberek. Nem a kedvenceim. Ha lehet, menekülök a közelükből, s kerülöm a társaságukat.
„Dermesztő félelem”: Azóta ismerem az érzést, amióta anya vagyok. Felejthetetlen pillanatok rögzülnek az ember emlékezetében, sajnos, amitől életem végéig „kiráz a hideg”.
„Megfagy a vér az ereimben”: Olyan helyzetek, emlékek, események, negatív élmények, amik különböző intenzitású, (de mindig erős) félelem-érzetet keltenek bennem. Egy ideg-impulzus fut át a gerincvelőmön, amit fizikailag is érzékelek, az adrenalin-szintem csúcsokat dönget, s másodpercek töredéke alatt kell úrrá lennem rajta, hogy cselekedni, segítni tudjak. Eddig sikerült…
Meleg: Csak a tavaszi langy-meleget, vagy az őszi vénasszonyok nyarát szeretem. Az első, valóban szívet-lelket melengető lágy, még gyámoltalan napsütést, vagy a már gyengülő, fáradt, de még sziporkázó fényjátékokra képes őszi napsugarakat. Mindkettő magába szív, átölel, melegíti a testemet, simogatja az arcomat.
Meleg: homofób, szexuálisan saját neméhez vonzódó ember. Nem lenne velük semmi bajom, ha hálószobán belül hagynák másságukat. Felőlem harcoljanak a jogaikért, de mindezt tegyék úgy, hogy közben „engem” hagyjanak ki belőle. A nők sem melleik, nemi szerveik mutogatásával vívták ki szavazati jogukat (amikor ezt tették, már szavazhattak… hm.) Viszont, úgy gondolom, a legigazibb barátok tudnak lenni.
„Melegség járja át a lelkem”: Mindig, ha a gyerekeimre gondolok. Ha olyan emberre, aki közel áll hozzám. Ha a természetben gyönyörködve barangolok. Ha adhatok. Szóval akkor, ha SZERETHETEK.
„Lázban égek”: Izgulok. Általában valamilyen új, vagy megújuló, ám kellemes esemény előtt (munkában inkább utána! :D) érzem. Hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretném, ergo, legyen tökéletes! :) A lámpalázhoz hasonló érzés. Jól sikerüljön az étel, jó legyen a hangulat, minden készen legyen, minden igényt kielégítsen… Legjobban akkor szokott sikerülni, ha nem várok senkit... Háziasszonyok rémálma! :)) Munkában, minden követelménynek, elvárásnak megfeleljek…
„Lángol a képem”: Ha zavarban vagyok. Általában uralni tudom a kínos helyzeteket, a belső viharokat, bizonytalanságomat leplezni tudom, ezáltal mindenki meg van győződve róla, hogy én tuti magabiztos vagyok. Hát nem. Sőt nem is mindig sikerül leplezni… Na, ekkor lángol a képem… A gyerekeim – mint mindenkié, gondolom -, sok kínos pillanatot szereztek nekem, amikor úgy éreztem, „leég a képemről a bőr”. Biztos volt ilyen saját magamnak köszönhetően is, amit igyekeztem elfelejteni. Nem is akarom felidézni… :DD
„Felforr az agyvizem”: szokott. A múltban. Fiatal koromban „lobbanékony” voltam. Később indulatos, ma már inkább csak „türelmes”. Ahogy öregszem, úgy higgadok. Tartósnak bizonyul. Két oka is van. Nincs is kivel veszekedni, és… a gyerekeim is öregszenek. ;)
Forróság (kánikula): Az egyetlen „természetes” ellenségem. Minden évben rettegek a nyári hónapoktól. Gyerekkoromtól kezdve rosszul viselem. Évről évre rosszabb…
Hideg: szeretem. Nagyon hideg időben minden sejtemben érzem, hogy élek. Tiszta, oxigéndús levegőt szívhatok be, melytől kitágul a tüdőm. Szeretek havat lapátolni, sétálni a hóesésben, megmosakodni az első, frissen hullott hóban, fürödni az ősz dércsípte szín-kavalkádjában, gyönyörködni a hófehér tájban, az ereszek alján csöpögő jégcsapokban, a tó jegén ütött repedések szivárványszínben pompázó látványában. Nyáron esőben sétálni, és – biztonságos helyről – bámulva csodálni a viharokat.
„Nem olvad meg a jég a szájában”: Morc, savanyú, humorérzék nélküli emberek. Nem a kedvenceim. Ha lehet, menekülök a közelükből, s kerülöm a társaságukat.
„Dermesztő félelem”: Azóta ismerem az érzést, amióta anya vagyok. Felejthetetlen pillanatok rögzülnek az ember emlékezetében, sajnos, amitől életem végéig „kiráz a hideg”.
„Megfagy a vér az ereimben”: Olyan helyzetek, emlékek, események, negatív élmények, amik különböző intenzitású, (de mindig erős) félelem-érzetet keltenek bennem. Egy ideg-impulzus fut át a gerincvelőmön, amit fizikailag is érzékelek, az adrenalin-szintem csúcsokat dönget, s másodpercek töredéke alatt kell úrrá lennem rajta, hogy cselekedni, segítni tudjak. Eddig sikerült…
Meleg: Csak a tavaszi langy-meleget, vagy az őszi vénasszonyok nyarát szeretem. Az első, valóban szívet-lelket melengető lágy, még gyámoltalan napsütést, vagy a már gyengülő, fáradt, de még sziporkázó fényjátékokra képes őszi napsugarakat. Mindkettő magába szív, átölel, melegíti a testemet, simogatja az arcomat.
Meleg: homofób, szexuálisan saját neméhez vonzódó ember. Nem lenne velük semmi bajom, ha hálószobán belül hagynák másságukat. Felőlem harcoljanak a jogaikért, de mindezt tegyék úgy, hogy közben „engem” hagyjanak ki belőle. A nők sem melleik, nemi szerveik mutogatásával vívták ki szavazati jogukat (amikor ezt tették, már szavazhattak… hm.) Viszont, úgy gondolom, a legigazibb barátok tudnak lenni.
„Melegség járja át a lelkem”: Mindig, ha a gyerekeimre gondolok. Ha olyan emberre, aki közel áll hozzám. Ha a természetben gyönyörködve barangolok. Ha adhatok. Szóval akkor, ha SZERETHETEK.
„Lázban égek”: Izgulok. Általában valamilyen új, vagy megújuló, ám kellemes esemény előtt (munkában inkább utána! :D) érzem. Hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretném, ergo, legyen tökéletes! :) A lámpalázhoz hasonló érzés. Jól sikerüljön az étel, jó legyen a hangulat, minden készen legyen, minden igényt kielégítsen… Legjobban akkor szokott sikerülni, ha nem várok senkit... Háziasszonyok rémálma! :)) Munkában, minden követelménynek, elvárásnak megfeleljek…
„Lángol a képem”: Ha zavarban vagyok. Általában uralni tudom a kínos helyzeteket, a belső viharokat, bizonytalanságomat leplezni tudom, ezáltal mindenki meg van győződve róla, hogy én tuti magabiztos vagyok. Hát nem. Sőt nem is mindig sikerül leplezni… Na, ekkor lángol a képem… A gyerekeim – mint mindenkié, gondolom -, sok kínos pillanatot szereztek nekem, amikor úgy éreztem, „leég a képemről a bőr”. Biztos volt ilyen saját magamnak köszönhetően is, amit igyekeztem elfelejteni. Nem is akarom felidézni… :DD
„Felforr az agyvizem”: szokott. A múltban. Fiatal koromban „lobbanékony” voltam. Később indulatos, ma már inkább csak „türelmes”. Ahogy öregszem, úgy higgadok. Tartósnak bizonyul. Két oka is van. Nincs is kivel veszekedni, és… a gyerekeim is öregszenek. ;)
Forróság (kánikula): Az egyetlen „természetes” ellenségem. Minden évben rettegek a nyári hónapoktól. Gyerekkoromtól kezdve rosszul viselem. Évről évre rosszabb…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése